A receptre felírt felhő, avagy egy költözés gyerekbetegségei – 1. rész
2017. november 23.
Informatikusok testközelben – lerántjuk a leplet!
2018. január 4.

A receptre felírt felhő, avagy egy átállás gyerekbetegségei – 2. rész

Kockás papírra írt adatbázis, toporgás az íróasztal alatt, feltűnően sóhajtozva várakozó ügyfelek – az egészségügy felhőbe költöztetése kapcsán már sorra vettük a példákat arra az esetre, amikor semmi nem úgy működik, ahogy elterveztük. Folytatásként egy kézenfekvő kérdést válaszolok meg: hogy kell elképzelni egy átállást totális idegösszeomlás nélkül?

Az első, ami eszünkbe juthat a felhőre való átállásról, az a levelezőrendszer, hiszen ezzel a felülettel szinte mindenkinek napi szinten van dolga. A „felhősítés” után pedig olyan, mint ha egy vadiúj biciklire ülnénk: tekerni már jó pár éve tudunk, de meg kell szoknunk az új váltót, a kormány fogását, na meg az új ülés is nyomja a …  – szóval, pontosan azt.

Csak egy levél

Nem véletlen, hogy az átállás 5-6 fázisából biztosan ez az első, amit helyrepofozunk. Megcsináljuk az aláírást, grafikussal megterveztetjük a céglogót…  A címlista például bonyolult ügy szokott lenni, nagyon részletesen meg kell beszélni a szolgáltatóval és az ügyféllel is: mik azok, amiket többen is olvasnak, kinek kell hozzáférés – nehogy véletlenül a megrendelő egy kollégát egy az egyben kihagyjon a felhasználók közül. Bizony, történt már ilyen.

Sufni tuning: a biztos módszer a káoszhoz

Az átállás összesen több mint 70 lépés, és messze nem csak az adatok ide-oda pakolgatásából áll. Inkább átrendszerezünk mindent, ha már ott vagyunk – például a Drive esetében, ahol a cégek mappastruktúrája 10-ből 9 alkalommal teljesen értelmezhetetlen. Ilyenkor a felhasználókkal egyeztetve, kiemeljük belőle, ami használható, és együtt dolgozzuk ki az új rendszert, úgy, hogy mindenkinek megfeleljen. Sok cég „csináld magad!” módszerrel költözik felhőbe, amivel egyenesen belesétálnak egy hatalmas káoszba. Ha csak ezután jövünk a képbe, akkor már olyan mélyről kell felkutatnunk a fájlokat, hogy egy Döglött akták-beli nyomozás laza ujjgyakorlat hozzá képest.

Tervezés, tréning, átállás

Kezdésként van tehát a tervezés, majd következik az első tréning, a harmadik rész maga az átállás, végül a dokumentumok kezelése. Ez utóbbin belül is van oktatás: felfrissítjük, amit az első etapban tanultunk, és folytatjuk a felkészítést.

Előfordul, hogy az ügyfél már jól ismeri a terméket, ám mégis előkerülhetnek „alap” kérdések is, és van olyan is, amikor már 2 hete használja és így indít: ez egy kupac trágya, én ezzel nem tudok mit kezdeni! Na, és akkor itt jövök én, és megmutatom, hogy nem, nem az, nézd csak: így működik.

Használati utasítás: érthetően, magyarul

Az előzőhöz hasonló kezdeti reakciók azért ritkán ismétlődnek meg – nagyon jól tudjuk, hogy a legtöbb cég nem azért vált felhőre, mert könnyezve lelkesedik az informatikáért. Ezért az ügyfeleknek nem sok munkát hagyunk: kapnak egy kész rendszert, amit mi megtanítunk használni. Nem valami bonyolult informatikai módszerre építünk, hanem a legegyszerűbb kattintgatásra: mindent pontosan úgy mutatunk meg, ahogy a felhasználók használni fogják. Érthetően csináljuk, nálunk nincs házi feladat, helyben átadunk mindent. Ha valami nem világos elsőre, megismételjük, másképp magyarázzuk.

… és akkor jön a felismerés!

A klikkelések sorrendjén kívül viszont jóval többet nyújtunk. Olyan „finomságokat” mutatunk meg, amikre a dolgozóknak nagy szükségük van, de eddig senki nem segített nekik ezekben: a fejléc szerkesztését, a delegálás hogyanját, a jó határidőt, és a prioritás fonosságát – mert ezek az apróságnak tűnő trükkök jelentik a kulcsot ahhoz, hogy az új rendszer hajtépés nélkül idomuljon a munkájukhoz. És itt jön a kedvenc részem az egészben! Az ügyfelek ezen a ponton rácsodálkoznak, hogy miért is jöttünk valójában: mi nem informatikát adunk el, hanem vállalati kultúrát építünk!

KAPCSOLAT